Hangszerek

Németh László: Magyar népzene Moldvában – 4. rész – Hangszerek / 1.

Hangszerek, hangszeres együttesek

A moldvai magyarok elzártságuk, rossz anyagi helyzetük és erős hagyományőrzésük miatt régies hangszereket is megőriztek, zeneileg sokáig nagymértékben önellátóak voltak és csak a legfontosabb táncalkalmakra (lakodalmak, bálok) fogadtak meg hivatásos zenészeket. Nem véletlen, hogy ez, a hangszerhasználatról szóló fejezet lett írásom legterjedelmesebb része. A Moldvában használatos sokféle hangszerről gazdag szakirodalom, és bőséges gyűjtési adatok állnak rendelkezésünkre. Először áttekintjük a magyarság használatában lévő hangszereket, majd rátérünk a hivatásos zenész cigányok hangszeres együtteseire.

Hejgető dob. Pista Márton házában.
Csík (Moldva), 2004. 01. 26. Fotó: Németh László

Hangszerek használata Újévkor

A népi hangszerhasználat fontos alkalmai voltak a zenés szokások, elsősorban az újévi termékenységvarázsló hejgetés (románosan: urálás) és a kecskés szokás. Hejgetéskor a bőséget kívánó szöveg elhangzása közben furulyán játszották a speciálisan ehhez a szokáshoz kötődő giusto (feszes ritmusú) dallamot, amit egymembrános kézidobbal kísértek. A dobot maguk készítették kutyabőrből és használat előtt a képen látható módon tűzhely fölé tartották, hogy a bőre megfeszüljön. A dobot a hejgetéskor egy legény tartotta egy másik pedig két bottal verte a „furulya után”, tehát a furulyás dallam tizanhatodos ritmusait is kiütve. Eközben folyamatosan szólt a bika, ami egy fenék nélküli favederre húzott bőrből és annak közepébe kötött lószőr csomóból állt. A lószőrt nedves kézzel húzva a membrán mély búgó hangot adott, a köcsögduda működéséhez hasonló módon. A hejgetés zenei jelenségét csengők és ostorok hangja egészítette ki. A szokás a legtöbb faluban már nem él, de a hozzá tartozó furulyás dallamot még sokan tudják. A mellékelt felvételen egy középkorú csíki férfi játssza. (04. hang: A hejgetés dallama)

Kecsketáncoltató gyerekek. (Balról: Benke Róbert.)
Somoska (Moldva), 2006. 01. 01. Fotó: Németh László

A románoknál is meglévő kecsketáncoltatás szokása még ma is élő. A mozgatható szájú „kecskefejjel” ellátott és színes papírcsíkokkal díszített zsákba bújt kecskealakoskodó táncához falvanként más-más táncdallam volt szokásban, legtöbb helyen a musámá, vagy a floricsika. Klézse környékén és a Tázló-mentén vannak olyan dallamok is, amiket csak a kecskének szoktak játszani, és az évközi táncalkalmakon nem használják őket. Ezeknek a ritmusa gyakran a musámáéval egyező, ezért terjedt el a táncházakban hogy ezeket a dallamokat a musámá táncához játsszák, amit tévesen kecskésnek neveznek.

A kecsketáncoltatás dallamát nem csak furulyás, hanem más zenész is muzsikálhatta, amint az a mellékelt esztufuji hegedűs-kobzos felvételen is hallható. (05. hang: Kecskés)