Táncház

Németh László: Magyar népzene Moldvában – 14. rész

Táncház – a népzene új élettere

Róka Szabolcs kobzos, egyben biológia tanár is több mint húsz éve részese a moldvai táncházmozgalomnak. Tőle származik kedvenc hasonlatom: A moldvai tánc és zene a városi közegben úgy kezdett terjedni, mint egy ún. “pionír” állatfaj. Amikor egy faj olyan közegbe kerül, ami számára új, de kedvező, akkor az ott adódó lehetőségeknek megfelelően, azokhoz alkalmazkodva szaporodni kezd s közben valamelyest megváltoztatja a szokásait. A moldvai zene és tánc az új élettérhez kiválóan alkalmazkodott, s közben nagy mértékben átalakult, így a “táncházas” moldvai és az eredeti hagyományok között elég nagy különbségek alakultak ki. Ma már ott tartunk, hogy a “budapesti” moldvai táncház kezd újra teret hódítani Moldvában is.

Budapesten a Tatros együttes által indított, a Marczibányi téren máig működő táncház hatására kezdtek népszerűvé válni a moldvai táncok az 1990-es évek elején. Pár évvel a Tatros után megalakult Budapesten a Zurgó, Erdélyben, pedig a Tilinka együttes. Megindult a népzenei iskolákban a moldvai hangszeres zene oktatása és a népi énekversenyek szereplői körében is népszerűek lettek a moldvai dalok. A nyári fesztiválok, zenei és tánctáborok lehetővé tették a személyes találkozást az adatközlőkkel. A kilencvenes évek második felétől a Tatros és a Zurgó példája nyomán sorra alakultak a moldvai muzsikára specializálódott együttesek szerte az országban. Kezdetektől elterjedt a furulya – hegedű – koboz – dob zenekari felállás, emellett a moldvai táncházakban az évek során előfordult már (a teljesség igénye nélkül felsorolva) könnyűzenei dobfelszerelés, basszusgitár, nagybőgő, kontra, tambura, harmonika, cimbalom, „elektromos koboz”, szólógitár, tárogató, szaxofon és duda is több-kevesebb rendszerességgel, a legkülönbözőbb felállásokban. A moldvai táncházakban a hangszerek összeállításához hasonlóan, a stílus, valamint a dallam és táncrepertoár tekintetében is a népzene és a táncház fogalmának elég tág értelmezésével találkozhatunk a vonós táncházakban megszokotthoz képest. A könnyen elsajátítható, közösségi élményt nyújtó moldvai táncok nem csak a táncházban, hanem a művészeti iskolák néptánc oktatásában is népszerűek lettek. Sok táncegyüttes gazdagította műsorát moldvai táncokkal, így az őket kísérő, egyébként vonós felállásban muzsikáló zenekarok is játszanak moldvai dallamokat.

A mai napig egyre növekvő az érdeklődés a moldvai zene és táncok iránt. A tanchaz.hu weboldalon és a folkradio.hu 2007-2008. évi naptárbejegyzéseiben 39, táncházat tartó, moldvai zenére szakosodott együttes neve szerepel. Közülük jó pár együttes gyimesi muzsikát is játszik. Néhány együttes (pl.: Kerekes, Fabatka) magát világzenei formációként határozza meg, de táncházat is tart. Kihagytam a számításból azokat a moldvai alapú zenét is játszó világzenei együtteseket, akik táncházat nem tartanak. A legtöbb felsorolt együttes internetes önmeghatározásában a moldvai népzene kifejezés szerepel, néhol kiegészítve azzal, hogy saját értelmezésben játsszák azt. A folkradio.hu naptára szerint tizenhárom, 2008. nyarára hirdetett tábor programjában szerepel moldvai hangszer-, ének-, vagy táncoktatás. A moldvai táncok iránti nagy érdeklődés megmutatkozik abban is, hogy a Petőfi Csarnokban évek óta megrendezésre kerülő Csángó Bál mindig teltházas rendezvény, és az Almássy Téri Szabadidő Központ fennállásának utolsó évében a moldvai táncház ide is 500-nál több érdeklődőt vonzott heti rendszerességgel.

Kattintással tovább a következő részhez

Teltházas táncház az Almássy Téri Szabadidő Központban. Budapest, 2007. 12. 20. Fotó: Németh László