Duda

Németh László: Magyar népzene Moldvában – 7. rész – Hangszerek / 4.

A duda

valaha a magyarság fontos hangszere volt az egész nyelvterületen. Moldvában két változata volt használatban. A románoktól átvett szimpla sípszáras balkáni típusú dudát a csángók csimpolynak nevezték, ami a duda román nevével (cimpoi) azonos. A másik, Moldvában csak a magyarok által használt dudafajtát is hívták románosan csimpolynak, ennek moldvai magyar neve: síp. A megnevezés történeti források szerint a hangszer széleskörűen elterjedt régi magyar neve lehetett. A moldvai síp a magyarországi dudához hasonlóan dupla sípszárú, vagyis a dallamjátszó síp mellett kontrasíp található. A síp (akárcsak a magyar duda) – a folyamatos basszushangot adó bordósípot is számítva – három hangot szólaltatott meg egyszerre, így a dudás tulajdonképpen saját magát kísérte, egy személyben komplex tánczenekíséretet tudott szolgáltatni. Ez a hangszer, ami Erdélyből már a 19. században kiveszett Moldvában tovább megmaradt, nem csak a pásztorok, de a parasztság használatában is.

A duda használatáról a moldvai magyarok körében van egy igen korai adatunk. Az útinapló 1868. augusztus 16-án, Klézsén készült bejegyzésében az erdélyi származású megfigyelő a táncokat is jellemzi:

„Midőn megérkeztünk, épen vecsernyéről tódult ki az ünnepi ruhába öltözött falusi nép. „Tánczra legények és leányok!” mondá patriarchális hangon az öreg Petrás. Nem is kellett több; szavára talpon állott a tágas papi udvarba összecsoportosuló szép ifjuság. Meggyőződtünk, miszerint a csángóknál is „könnyű Katót tánczba vinni”. A hegedűs helyét dudás pótolta, kinek oláhos nótájára balról jobbra hullámzó lejtéseket tett a közel 40-50 legényből és ugyanannyi leányból alakitott kör. Ez vala a „körtáncz”; de ezenkívül lejtettek még két másféle tánczot is. Egyik a csárdáshoz hasonló és abból áll, hogy 3-4 legény és ugyanannyi leány külön összefogódzik, jobbról balra, és megfordítva sebesen forgatva egymást. A harmadik az úgynevezett „övtáncz”, mely a körtáncztól csak annyiban különbözik, hogy a tánczosok és tánczosnők külön külön kisebb, de több kört alakitva, és öveikhez kölcsönösen fogódzva teszik a zene szerinti lejtéseket. Mi a tánczmódort illeti, ez mindenek felett szemérmes és illdomos. Férfi nővel táncz közben soha nem érintkezik; ha pedig a tánczosok közti érintkezés szükséges, ez mindig csak egy és ugyanazon nembeliek közt történik.” (Kovács Ferencz károly-fehérvári hittanár uti-naplója 26-27. o. In: Imets, Kovács, Veszely: 1870 Veszely, Imets és Kovács utazása Moldva-oláhhonban 1868 Csíkszereda 2004. az 1870-es első kiadás reprintje)

Duma „Porondi” János (1892–1985) sipon (dupla sípszáras moldvai magyar dudán) játszik.
Nagypatak (Moldva), 1978. 05. 17.
Forrás – Pávai István: 1993 Az erdélyi és moldvai magyarság népi tánczenéje. Budapest, 23.

Az 1930-as években Klézse környékén még teljes lakodalmakat is muzsikáltak egyetlen síppal, sőt a hangszer szórványosan és alkalomszerűen az 1950-es évekig használatban volt, így néhány idős dudástól még sikerült értékelhető anyagot gyűjteni. Közéjük tartozik a képen látható nagypataki sípos is. A sípon játszó moldvai magyarok általában apjuktól, nagyapjuktól örökölték a hangszerjáték hagyományát, mely a rendelkezésünkre álló felvételek alapján Klézse környékén egységesnek mondható. Hallgassuk meg a pár éve elhunyt külsőrekecsini sípos által játszott táncdallamot (11. hang: gyedoj dudán)

A balkáni típusú csimpolyról elsősorban a Szeret folyótól keletre eső falvakból van adatunk, így az északi csángók kirajzásaként betelepült Ploszkucénből, ezen kívül Magyarfaluból, Diószénből és még néhány más helyről. Pár éve került elő Vizántáról egy dudakészítő, aki maga is játszik sajátos hangszerén, mely felveti egy harmadik moldvai dudatípus hagyományának lehetőségét.

A sip és a csimpoly nagymértékű moldvai elterjedtségét bizonyítják a furulyán és hegedűn sokak által játszott dudautánzó dallamok (a síp nótája, csimpolyászka, ilyen a 7. hangzó mellékletben hallható kezes dallam is). A következő felvételen hallható csíki furulyás gyermekkorában egy öregtől dudán megtanult dallamot idéz fel furulyáján. (12 dudautánzás)

A másik itt hallható dudautánzó dallamot több hegedűs is játssza, itt viszont harmonikán szólal meg. Előadója fiatalkorában egymaga muzsikált lakodalmakat Magyarfaluban gombos harmonikáján. Több adat alátámasztja, hogy a két világháború között népi használatba került néhány, főleg orosz gyártmányú gombos harmonika néhány évtizeden keresztül ilyen, lényegében a dudáéval megegyező szerepet töltött be, de szórványos használatuk – hangszerutánpótlás híján – nem vált hagyománnyá. (13. hang: csimpolyászka)