Koboz

Kobzos csángó. Lábnyik (Moldva), 1932. Forrás: Forrai: 1994, 215.

Németh László: Magyar népzene Moldvában – 8. rész – Hangszerek / 5.

A koboz

a moldvai népzene jellegzetes, körte formájú, keleti eredetű, lantszerű pengetős hangszere. Valaha az egész magyar nyelvterületen használatban volt, de a 20. századra már csak Moldvában és Brassó környékén a hétfalusi csángók népzenei gyakorlatában maradt fenn. A román népzenében nagyobb területen közkedvelt hangszer volt a 20. században is. A hangszer megnevezésére a moldvai magyarok elsősorban a románok által is használt, ukrán névváltozatot, a kobzát (románul: cobză) használják, de régebben koboz, kobz és buzgony megnevezés is előfordult.

A régi fényképek tanúsága szerint a 20. század első felében még főleg a helybeli készítők kezéből kikerült hangszereket használtak.

Egy ilyen, Nádas községben, a Tázló mentén készült hangszer Bogdánfalván megőrzött maradványai láthatók a képen, összehasonlításképpen egy gyári koboz mellé téve.

Szászrégeni gyári koboz (Horváth Gyula tulajdona) és Nádasban (Nadeşa) készült koboz maradványai. Ez Duma György kobzos utolsó hangszere volt, melyet fia a vak Duma Antal 2005. nyaráig megőrzött, majd egy ismeretlen gyűjtőnek eladott. Bogdánfalva (Moldva), 2005. 05. 04.

A moldvai magyarok és az őket kiszolgáló cigányzenészek egyaránt használták a kobozt énekkíséretre (lásd: 02. hangzó melléklet), a hegedűvel párosítva pedig a tánczene kíséretére. A jelentősebb táncalkalmakon a hegedű – koboz hangszerkettős az 1950-es évekig fordult elő. A lakodalmakra és nagyobb bálokra általában a magyarul alig tudó, önálló zenészfalvakban élő, cigány muzsikusokat fogadták meg. Több olyan magyar kobzost is ismerünk, akik cigány hegedűsökkel jártak muzsikálni a csángó falvakba. Népszerűségüket elsősorban énekes repertoárjuknak köszönhették, mivel a mulatságok fontos része volt a tánc mellett a dalolás is.

Gyöngyös György lujzikalagori kobzost kiváló hangszertechnikájáért is sokra tartották a cigányok. Az alábbi képen Gábor Antal hegedűssel látható.

Gábor Antal hegedűs (1926) és Gyöngyös György kobzos (1905). Lujzikalagor (Moldva), 1958. Forrás: Hankóczi: 1988, 322.

Ő volt az egyike a kobzosok utolsó nagy generációjának, akik már az 1970-es, 80-as évek során meghaltak. Nagyon kevés, ráadásul elég rossz minőségű felvétel maradt fenn tőlük, így a hagyományos hangolás és játékmód rekonstruálása sok nehézséget okozott. Az itt hallható, a menyasszony fogadásakor játszott dallamot Jagamas János gyűjtötte Lujzikalagorban. (14. hang: menyasszony fogadása)

A koboz négy, páros húrját lúdtollból készített pengetővel szólaltatták meg. A régi felvételek és az idős zenészek elmondása alapján a húrok dd’–Aa–dd’–Gg hangolása volt valószínűleg a legelterjedtebb a Bákótól délre és a Tázló mentén élő magyarok és zenész cigányok hagyományában. A ma élő legidősebb zenészek gyermekkorában már a fémhúrok használata volt jellemző, régebben bélhúrokat is használtak (akárcsak más húros hangszerek esetében). A hegedűvel és kobozzal játszott hagyományos tánczenében a koboz legfontosabb szerepe a ritmuskíséret biztosítása és a dallamra jellemző alapharmónia folyamatos, figurált orgonapontszerű alátámasztása volt. (15. hang: pusztinai öreges kezes)

A dallamnak az alapharmóniából kitérő fordulatait a kobozjátékos leginkább a dallam néhány hangjának bejátszásával követi, sőt néha hosszabb dallamjáték is előfordul.. Harmóniát (fogást, akkordot) csak akkor vált, ha a dallam hosszabb ideig más tonalitásban mozog. A kobozkíséret tehát lényegében az egyes hosszabb dallamrészekhez illeszkedő állóharmóniák bontásainak feszes ritmusú megszólaltatásából és az ebbe beleszőtt dallamrészletekből áll. (16. hang: serény magyaros) Ez a hagyományos játékmód a harmóniai funkciókban gondolkodó klasszikus összhangzattan rendszerén kívül eső, régies zenei gondolkodást tükröz, amely sajátosan népzenei és átmenetet képez kelet és nyugat zenei világa között, amiként ez az átmeneti helyzet Moldváról sok más szempontból is elmondható.

14. Antim Ioan (1928, Prăjoaia) kobzos. Cigánylárga / Orşa Avram (Sănduleni, Moldva); 2005. 12. 02. Fotó: Németh László

Ezt a sajátos kobzos technikát a képen látható, 2013-ban elhunyt cigányzenész, Antim Ioan játékának a régi felvételekkel történő összevetése alapján sikerült rekonstruálni. Sajnos minden jel arra mutat, hogy Antim Ioan volt az utolsó kobzos Moldva magyarok lakta vidékén.

Amikor a táncházi zenészek használni kezdték a kobozt, alig volt hozzáférhető használható minőségű eredeti kobzos felvétel. A táncházi kobzosok ezért a historikus zene gyakorlatából kiindulva műanyag húros, főleg a-e-a-d és g-d-g-c hangolású hangszereken kezdtek muzsikálni. Minden zenész igyekezett kialakítani azt a játékmódot, amely hangszere adottságainak és a gyorsan terjedő – Moldvában hagyománnyal nem rendelkező – furulya – hegedű – koboz – dob felállásnak legjobban megfelelt. Így alakult ki az a „táncházi” kobzolás, amely a feszes ritmuskíséret feladatát a koboznál úgyis jóval hangosabb dobra bízza, és a dallamokhoz összhangzattani elvek szerint illesztett akkordokból felépülő harmóniakíséretre összpontosít. Ez a stílus a moldvai táncházak sikere, és az intézményes népzeneoktatás által nagymértékben elterjedt, holott csak meglehetősen lazán kapcsolódik az eredeti felvételeken hallható, hagyományos kobozjátékhoz.

Már az eddigi ismeretek alapján is sikeresnek bizonyult a hagyományos játékmód alkalmazása a táncházi gyakorlatban, a Hagyományok Háza által 2011-ben kiadott Koboziskola, pedig támpontot nyújt mindazoknak, akik a moldvai kobozjáték hagyományos formáját szeretnék elsajátítani. A magyar és román archívumokban még fellelhető régi moldvai kobzos felvételek alapos tanulmányozása tovább fogja gazdagítani a képet ezzel a különleges hangszerrel kapcsolatban.