Furulya

Németh László: Magyar népzene Moldvában – 5. rész – Hangszerek / 2.

A moldvai furulya

ugyanolyan hatlyukú, szűkülő furatú, dugóval ellátott hangszer, mint amilyet egész Erdélyben használnak. Klézse környékén és az északi csángók körében a neve sültü, szűltü, vagy süőtü. Ez a név valószínűleg a süvöltő melléknévi igenév származéka. Már Petrás Incze János említi egyik népdalszöveghez írt jegyzetében 1843-ban:

„Söltünek neveztetik a furulya, mi ritka legény, kinek nincs, ennek hangja hasíttya át az erdőt mezőt hol a legények járnak, nem epen érdektelen hang ez az aratás vagy más mezei munkával foglalkozó leányoknak.” (Petrás Incze János levélrészlete. Idézi: Domokos Pál Péter: 2001 Szültü – Egy csángó hangszer; In: A duda, a furulya és a kanásztülök. Szerkesztette Agócs Gergely. 41. Budapest)

A székelyes falvakban a sültü nevet nem használják, a hangszert furulyának, vagy frulyának nevezik. Bálint Illés csíki furulyás így beszélt erről:

„Aszongyák ők sűtyü – ezek a csángók – somoskaiak, kézseiek mind úgy mondják sűtü, nem mondják furulya ennek, csak mik mondjuk – a székelyek ezek – furulya.” (Bálint Illés szül. 1922, Csík (Moldva). Gyűjtés: Németh László 2004, Csík (Moldva). HH FDK archívuma (NeLa_Kz_031a).)

Furulyakészítő.
Görgényhodák (Maros-Torda vm.), 2004. 10. 02. Fotó: Németh László

A moldvai furulyák alaphangja nem volt szigorúan meghatározott, általában e és c’ közé esett. A táncházas zenekarokban elsősorban az a alaphangú furulyák használata terjedt el. Furulyát a csángók maguk is készítettek, de gyakrabban az Erdélyből érkező furulyaárus románoktól a piacon vették. A képen látható, hogyan készülnek ma Görgényhodákon a csak dísztárgynak megfelelő vásári furulyák. Régebben nagyon jó minőségű hangszerek is készültek itt, amiket a hodákiak a moldvai piacokig is elvittek. A furulyaválasztás külön hozzáértést igényelt, a legények gyakran megkértek egy idősebb furulyást, hogy válasszon nekik hangszert. Az öregek által jónak mondott furulyák hangsorában a második fok kicsit magas, a terc pedig kissé alacsony. Moldvában a dúros dallamokat általában a furulya negyedik fokára, a moll jellegűeket, pedig a második fokra zárják.

Bálint Illés (1922) furulyás. Hangszere legalább 40 éves.
Csík (Moldva), 2003. 10. 20. Fotó: Németh László

A furulyások gyakran a klasszikus fogáshoz képest fordítva, jobb kezükkel fölül és a ballal alul fogják a hangszert, ahogy a képen látható csíki ember is. Furulyával játszott tánckíséretkor torokból mély morgó hangot adnak, a síp nyílását, pedig az alsó ajakkal kis mértékben befedik. Martin György így ír erről a játékmódról:

„…a furulyát „dunnyogósan”, vagyis egyfajta a gégében képzett zöngével fújják, s ezzel a technikával tulajdonképpen komplex tánczenei kíséret szolgáltatására alkalmas hangszerré teszik.” (Martin György: 1965-1966 A néptánc és népi tánczene kapcsolatai. Tánctudományi tanulmányok; In: Vargyas Lajos: 2002 A magyarság népzenéje. 164. Budapest)

„A ritmikus duruzsolással, búgással csökken ugyan a melódia hangereje, de lüktetőbbé, tánchoz alkalmasabbá válik a furulyaszó.” (Martin György: 1970 Magyar tánctípusok és táncdialektusok; In: Vargyas Lajos: 2002 A magyarság népzenéje. 164. Budapest)

Ez a jelenség a mellékelt, tánc közben készült régi egyházaskozári felvételen is jól hallható. (06. hang: kezes tánccal)

Moldvában, akárcsak a magyar nyelvterület más tájain a pásztorkodással függött össze a furulya használata. A juhok, vagy marhák őrzésével megbízott gyereknek általában adtak egy furulyát, hogy el ne aludjon, így a már ismert dallamokat próbálgatva hamar megtanulta a hangszerjátékot. Az idősebb pásztorok közül is sokan voltak jó furulyások, akik főleg maguk szórakoztatására fújták hangszerüket, a fiatalok, pedig figyelmesen hallgatva eltanulták a dallamokat és a játékmódot. Az a legény, aki a juhok mellett jól megtanult hangszerén, a guzsalyasokban próbálhatta ki tudását a közösség előtt. A guzsalyasokat, a lányok fonó-varró esti munkaalkalmait a legények szívesen meglátogatták, és ha volt egy furulyás is, a fiatalok gyakran félbehagyták a munkát egy kis tánc kedvéért. Volt, ahol többen felváltva fújták ilyenkor a táncokat, hogy mindenki táncolhasson. Bizonyos falvakban a kisebb táncalkalmakra furulyást fogadtak meg, ha nem volt elég pénz a cigányzenészekre. Így furulyált egymaga 20 lej fizetségért a felvételen övest fújó Bálint Illés Csíkban, a vasárnapi táncos guzsalyasokon az 1950-es években. (07. hang: öves)

A furulyát általában nem kísérték semmilyen más hangszerrel (ahogy a kavalt és a tilinkát sem), kíséretére alkalmilag használhatták a hejgetésnél használatos dobot, vagy a kobozt. A furulya-koboz hangszerkettősre vonatkozó adatok, ritka esetnek számítanak, a legtöbb moldvai furulyás kíséret nélkül játszott tánchoz. A koboz valószínűleg soha nem volt olyan mértékben elterjedve a csángók saját használatában, mint a furulya. Hegedű-furulya együttesről még kevesebb adat van. Ha volt hegedű, általában a furulyát már nem vették elő. Fehér Márton külsőrekecsini prímás mesélte, hogy amikor már egy-két dallamot magától megtanult hegedülni, mindjárt megfogadták a legények:

László „Legedi” István (1948, Klézse) furulyás és Mandache Aurel (1933, Göstyén / Gâşteni) hegedűs együtt zenélnek a magyarul tanuló gyerekek táborában.
Somoska (Moldva), 2004. 04. 17. Fotó: Németh László

„Hát, azt mondják, akkor mi guzsalyasba nem fogadunk sültyüset, mert ezeket a táncokat ha meg tudod csinálni, akkor jősz te, s akkor nekünk nem kell sültyüs. … Igen, de mondom én nem tudok jól hegedülni! Hász, sokkal jobban tudsz, mint egy sültyüs, s nekünk te kell hegedülj!” (Fehér Márton szül. 1934, Külsőrekecsin (Moldva). Gyűjtés: Kobzos Kiss Tamás, Németh István 1994, Budapest – ZTI. Lejegyzett szöveg: Kobzos Kiss Tamás:  2001  A kobozról; In: Balogh Sándor (szerk.): Moldvai hangszeres dallamok sültün, kobzon hegedűn. 110. Budapest)

A népzenei táborokban és fesztiválokon a szervezők sokszor mégis együtt szerepeltetnek adatközlő hegedűst és furulyást, akik hagyományos alkalmakon soha nem játszottak volna együtt. Az alkalmazkodás feladatát ugyan többé-kevésbé megoldják, de nem szeretik, a két eltérő adottságú prímhangszer ugyanis jelentősen lecsökkenti egymás variációs lehetőségeit.