A zenekar változása
Németh László: Magyar népzene Moldvában – 10. rész – Hangszerek / 7.
Divathullámok a zenekar összetételében
Cigányzenészek. A hegedű és kiscimbalom mellett megjelent a dob, mely itt nem más, mint könnyűzenekari dobfelszerelés. Moldvában ezt „zsáz”-nak hívják (a név a jazz szóból származik). Redojé / Rădoaia (Moldva), 1955.
Gyűjtő: Pávai István. Forrás: a HH 2003. évi falinaptára / 12.
A hangosabb zene, a nagyobb létszámú zenekar igénye a városi divat hatására, a 20. század első felében már megjelent Moldvában, de a csángóknál a nagyfokú hagyományőrzés és a rossz anyagi helyzet miatt csak lassan jutott érvényre. A legmódosabbak lakodalmain a század elejétől szinte a mai napig cigány rezesbandák muzsikáltak, melyeket teljesen a katonazenekarok mintájára alakítottak, mind összetételben, mind játékmódban. (Pl: Kerényi Róbert: é. n. Fanfara din Băcioi – Băcioi-i „fanfárosok”. Moldvai fúvós népzene.)
A hegedű és koboz duóját nem nagyon egészítették ki más hangszerekkel, a hegedű és cimbalom mellett azonban a cigányok használatában megjelent először a nagybőgő, majd azt hamar felváltva a rezesbandákból, vagy könnyűzenei együttesekből átvett dob.
Vieru Constantin (1947) dob, Lungu Costică (1925) hegedű, Săndume Ion (1954) harmonika. Bákótól kb. 20 km-re északra lévő falujukból Lészpedre és Szabófalvára is jártak muzsikálni. A gyári dobnak csak egyik oldalán van bőr, a verők tűzifa darabok. Izvoare (Moldva), 2005. 02. 10. Fotó: Németh László
Ezekhez társult az akkordeon, vagyis harmonika, mely később a cimbalmot kiszorította a zenekarból.
Ezek a felállások a moldvai magyar településeken a második világháborút követő évtizedben váltak egyeduralkodóvá.
Halgassuk meg a bulgarjászka dallam gazdagon variált változatát a képen látható zenészektől: egy valaha az északi csángóknak is muzsikáló idős Izvoare-i cigány hegedűstől harmonika és dob kísérettel. (19. hang: bulgarjászka)
Még a világháború előtt bizonyos környékeken megjelent a trombita, és a klarinét, a hatvanas évektől, pedig a szaxofon, mely mára szinte teljesen kiszorította a hegedűt a lakodalmi muzsikából. Az alábbi képen látható zenészek Magyarfaluban szaxofonnal és harmonikával kísérték a menyasszonyt a templomhoz.
Szaxofonos és harmonikás Bereşt-Bistriţa-ból. Magyarfalu (Moldva), 2004. 06. 19. Fotó: Németh László
A mellékelt felvételen az előző bulgárost játszó prímás unokája játszik szaxofonon harmonika kísérettel egy valószínűleg műzenei eredetű szirbát. (20. hang: szirba szaxofonnal)
A kíséretben az elektromos hangszerek közül a gitár és a basszusgitár divatja rövid életűnek bizonyult, a rendszerváltozás után viszont megjelent a szintetizátor, melyre a harmonikások hamar átálltak, így nagyon gyorsan elterjedt és úgy néz ki, lassan egyeduralkodóvá válik. A képen látható lakodalmi felállásban például a harmonikások már nem voltak kihangosítva, jelenlétük tulajdonképpen csak az ifjú pár jó anyagi lehetőségeivel magyarázható.
Lakodalmi zenekar Bereşt-Bistriţa-ból a kultúrház előtti téren. Magyarfalu (Moldva), 2004. 06. 19.
Az utóbbi évtizedekben Erdélyhez hasonlóan Moldvában is nagy divat lett a lakodalom rangját zeneileg indokolatlan létszámú zenekar megfogadásával demonstrálni. Szegényebb családok esetében nagyon hasonló (egyébként fülsiketítő hangerejű) zenei élményt tud nyújtani egyetlen, jól kihangosított szintetizátor is.
A modern hangszereken is sok csángó megtanult. Leggyakoribb talán a harmonika, aminek kiváló tehetségű – ma már szintetizátoron is játszó – külsőrekecsini megszólaltatója Fehér Mihály. Hegedűs édesapjától tanulta a dallamok többséget, az itt hallható szirbát azonban egy kiadott román kazettáról. (21. hang: szirba harmonikával)
Az új hangszerek és a hagyomány
Fontos tisztában lennünk azzal, hogy a felsorolt hangszerek és azok összeállításai nem, vagy csak korlátozott mértékben tekinthetőek népzenei jelenségnek. A generációról generációra lényeges változás nélkül átörökítődő hagyományos kultúra léptékében mérve csak rövid ideje, egy-két generáció óta van jelen még a közülük legrégibb dob és harmonika is. Ráadásul megjelenésük időszaka, az utóbbi 60-70 év, már a hagyományos közösségi kultúra bomlásának és a rádió és televízió által terjedő divatkultúra térhódításának időszaka. Ezért nem kell meglepődnünk, ha a moldvai harmonikás, vagy gitáros cigány már nem az apja, vagy nagyapja kobzon, vagy cimbalmon használt régies zenei gondolkodását ülteti át hangszerére, hanem a városi zene funkciós akkordfűzéseit alkalmazza a kíséretben, melyek a nagy romantikus zeneszerzőktől a pesti és bukaresti éttermi cigányokon keresztül Bákóig, vagy akár Klézséig nagyjából egységes és változatlan elvek szerint működnek.
A moldvai dob a táncházakban
Alexandru Iancu hegedűs által készített dob. Felesége játszott rajta. Szegény helyre ketten is elmentek muzsikálni. Cigánylárga / Orşa Avram (Sănduleni, Moldva), 2004. 06. 15.
Fotó: Németh László
A táncházakban bevett szokás, hogy a koboz mellett kétfenekű dobbal kísérik a furulyát és a hegedűt. Ez a hangszerelés a magyarországi táncházakban alakult ki. Ugyan előfordult Moldvában, hogy kísértek furulyát a hejgető kézidobbal, vagy kobozzal, de ezek az alkalmi hangszerösszeállítások nem állandósultak, nem váltak jellemzővé a tánckíséret hagyományában. A kétfenekű dob, a moldvai zenét játszó táncházi zenekarokban, valójában egy török (daul, davul típusú), vagy bolgár (tapan, tupan-nak is nevezett) hangszert jelent. Ennek a hangszernek a moldvai előfordulására az elmúlt 100-150 évből nincs adat, találgatni lehet csak, hogy évszázadokkal ezelőtt volt-e ilyesmi hangszere a moldvai magyaroknak. Azt viszont tudjuk, hogy a nagydob a 20. század elejétől a fúvószenekarokkal jelent meg, később a kobozt leváltó cimbalom, majd a harmonika mellett a második világháború után a hegedűt kísérő hangszerként terjedt el a csángók tánczenéjében. Különböző fúvószenekari eredetű, könnyűzenei dobfelszerelésből származó, vagy azok mintájára a cigányok által készített dobokat lehet ma is találni a zenészfalvakban. Ezeken nem a balkánon megszokott pálcázó balkéz technikával játszanak. A moldvai cigányok balkézzel a dob tetejére erősített kisméretű pergődobot, cintányért, vagy vasdarabot ütik, ezek híján egyszerűen csak a dob káváját.
Ez a dobolási stílus jóval hangosabb a hegedűnél és koboznál, hiszen a harmonika és a szaxofon mellett alakult ki. Ezt kiegyensúlyozandó a táncházakban a dobot gyakran letakarják egy kendővel, hogy halkabb legyen. Illetve emiatt szoktak a moldvai táncházas zenekarok hangosítással játszani viszonylag kisméretű termekben is.
A zenekari felállásokról mondta a klézsei Lőrinc Györgyné Hodorog Luca:
“A lakadalmat mikor csinálták, akkor vót egy kobzos s egy hegedűs, s akkor ott vót e zegész mozsikás. Akkor nem vótak ez e sok nagy zenék min mos vannak, s akkor még szebbnek teccett az.” (Lőrinc Györgyné Hodorog Luca szül. 1920, Klézse (Moldva) Gyűjtés: Pávai István 1980, Csíkszereda (Csík vm.). Lejegyzett szöveg: Pávai István: 1993 Az erdélyi és moldvai magyarság népi tánczenéje. 72-73. Budapest)