Hangszeres dallamanyag

Németh László: Magyar népzene Moldvában – 11. rész

A hangszeres zene dallamanyaga

A hangszerekkel megszólaltatott moldvai népzene dallamanyagában funkció szempontjából találhatóak táncdallamok, szokásokhoz kapcsolódó (alkalomhoz kötött) dallamok és alkalomhoz nem kötött klasszikus értelemben vett népdalok. Az utolsó kategória tulajdonképpen a hangszeren is eljátszott vokális dallamokból áll, a táncdallamok szinte mindegyike és a szokásokhoz kötött dallamok jelentős része viszont valódi hangszeres dallam. A táncdallamok között ritka kivételnek számító vokális eredetű táncdallamok – fontos magyar vonatkozásuk miatt – a tánczenei anyag leírásánál külön említést érdemelnek.

A szokásokhoz kötődő vokális dallamok gyakran népénekek, melyeket előfordul, hogy hangszerrel is eljátszanak a karácsonyi és újévi énekes köszöntést kísérve. Ugyanígy eljátszanak különböző hangszerekkel bármilyen alkalomhoz nem kötött dalt, ahogy a magyar nyelvterület más részein is.

A vokális anyag elsősorban két szempontból érdemel külön említést a hangszeres zene, elsősorban a furulyazene vonatkozásában. Az egyik ok, hogy bizonyos kiemelkedő tehetségű furulyások egyes parlando dalokat szabad megformálásban, és rendkívül gazdag díszítéssel adnak elő. Díszítéseik az ének hajlításaitól gyakran eltérnek, sajátos, a hangszer adottságaiból következő fordulatokat tartalmaznak. Erre példa az 1. számú hangzó mellékletben már meghallgatott keserves dallam furulyás változata, amit Kallós Zoltán vett fel a klézsei Kotyorka Antaltól. (22. hang: keserves furulyán)

Másik figyelemre méltó jelenségként a guzsalyasokban előfordult, hogy a lányok énekét furulyás kísérte. Ennek a magyar nyelvterületen sokfelé élő hagyománynak tehát Moldvában is van nyoma, de csak néhány faluból van rá adatunk. Sok az olyan furulyás, aki csak egy-két vokális dallamot tud elfújni, és nem szokta kísérni mások énekét. A furulyához hasonló szerepben előfordult régebben a guzsalyasokban, valamint a lakodalmi és kocsmai énekléseknél a duda és természetesen a koboz is, melynek kiemelt énekkísérő szerepéről már volt szó.

A moldvai magyarok használatában lévő hangszeres dallamok tudományos alaposságú rendszerezésére és eredetvizsgálatára még nem került sor. Magyarázható ez azzal is, hogy a dallamok jelentős része valószínűleg idegen eredetű, román közvetítéssel került a magyarokhoz és így kívül esett magyar népzenekutatóink többségének érdeklődésén. A dallamok között vannak középkori és újkori európai polgári dallamok, de a román mellett érezhető az orosz, a lengyel, a zsidó és a török hatás is. A régebbi anyag sokféleségének feltárását nehezíti, hogy az utóbbi évtizedekben a rádió és televízió, valamint a bákói kultúrház híres, Ion Drăgoi által vezetett zenekarának hatására népies műzenei divatdallamok sokasága került a zenészek repertoárjába és tánckísérő gyakorlatába.

A táncdallamok és hangszeres szokásdallamok eredetének, rokonságkapcsolatainak feltárása széleskörű és alapos interetnikus népzenei és műzenei vizsgálódást igényelne. Itt tehát inkább a zenei anyag vázlatos áttekintésére és a kevés, már feltárt kapcsolat leírására törekszem.

Az újévi szokások dallamai

A hangszeres szokások közül szó volt már az újévi hejgetésről és a kecsketáncoltatásról. A hejgetés dallama (04.  hang) rokona a régi, európai gyökerű hangszeres táncdallamainknak, míg a kecskés dallamok többsége nem Kárpát-medencei eredetű. (05. hang)

Bogdan Toader (1923, Stejaru) hegedűs és Antim Ioan (1928, Prăjoaia) cimbalomos (és kobzos) a Hagyományok Házában megrendezett első hegedű, koboz és cimbalom mesterkurzuson. Budapest, 2006. 02. 22. Fotó: Ujvári Gábor

Az asszimetrikus giusto kecsketáncoltató dallamok mellet előfordul a kecskének játszott polka dallam és egy keservesszerű, vagy lassú és gyors részek váltakozásából álló zenei anyag is. Ez utóbbi dallam elhangzásakor a dramatikus játékban a kecske „meghal”, majd a gyors részekkel váltakozó változatban a gyors résznél újra táncra perdül.

Klézse környékén szokás volt, hogy újévkor akár 25-30 fős alakoskodó csapattal mentek köszönteni. Ekkor a kecske mellett más figurák táncára is sor került. A medvealakoskodók táncát Moldvában általában újabb, műzenei eredetű dallam kísérte, a cigányalakoskodók a ciganyászka tánc dallamára táncoltak, mely az egyetlen moldvai férfitánc kísérődallamaként érdemel figyelmet. A mellékelt felvételen a képen látható Tázló menti zenészektől halljuk hegedűn és cimbalmon előadva. (23. hang: ciganyászka)

Az újévi lovas alakoskodás szokását a csángók nem vették át a románoktól, de hangszeres dallamait ismerik. Az újévi szokások dallamai a magyar furulyások, dudások és a cigány muzsikusok repertoárjában egyaránt megtalálhatóak voltak. A csángók körében szórványosan előforduló húshagyókeddi maszkos alakoskodás dramatikus táncának kísérőzenéje is lassú és gyors részek váltakozásából áll, akárcsak a „kecske halálának” zenei anyaga.

A juhait kereső pásztor

Ezek a dramatikus táncos szokások formai hasonlóságot mutatnak a juhait kereső pásztor történetével, amely más dialektusterületeken szintén dramatikus, táncos szokásként fordult elő. Moldvából táncos szokásként nem került elő, főleg hangszeres formája ismert, melyet a zenész rövid mesével kommentál. Hallgassuk meg az idős csíki furulyás előadásában, aki pásztorkodással foglalkozó édesapjától tanulta. (24. hang: amikor a pásztor elvesztette a juhokat) A keserves részben énekelt szöveg a román Mioriţa (miorica) ballada részlete. Moldvában a juhait kereső pásztor történetének keserves része sok előadójánál összekapcsolódik a Megölt havasi pásztor balladájával, amely román és magyar változataiban is része a moldvai hagyománynak. (Mioriţa, Szép fehér pekulár) Többen elmondják, hogy ha a pásztor ezt a dallamot fújja, a juhok megnyugszanak, és jobban legelnek.

A juhait kereső pásztor története a furulyás és kavalos pásztorok hagyományán kívül a cigányzenészek repertoárjában is szerepel, mint a lakodalom során vacsora közben, vagy a tánc szünetében előadott programzenei darab. Hallgassuk meg hegedű és koboz előadásában Tázló menti zenészektől. (25. hang: amikor a pásztor elvesztette a juhokat)

Lakodalmi szokásdallamok

A lakodalomhoz több szokásdallam is kapcsolódik. A hivatásos zenészek főleg a lakodalmi muzsikálásokból éltek, így ezek a dallamok repertoárjuk fontos részét képezték.

A menyasszony búcsúzásakor Klézse környékén szokásos egyik keserves dallamot gyimesi keservesként és moldvai katonakísérőként is ismerjük. Lujzikalagorból magyar nyelvű énekelt változata is előkerült. Most egy bacsoji cigány hegedűstől halljuk. (26 menyasszony búcsúztató keserves)

Következő zenével kísért szokás, amikor a menyasszonyt és hozományát kihozzák a lányos házból. Bizonyos vidékeken aszimmetrikus lüktetésű dallamot játszanak ilyenkor, amihez csujjogatások, vagy ének is tartozhat. Az ide kapcsolódó felvételen egy magyarul is beszélő ploszkucéni cigány kobzos előadásában halljuk az egyik ilyen dallamot. A menyasszonyt ekkor a kapu előtt egy székre ültetik, erre utal a dal szövege. (27. Hozz ki mama székecskét) Klézse környékén a menyasszony kivétele után a hozományt szállító szekeret a násznép a bulgarjászka (17. és 19. hang) dallamára szirba lépésekkel táncolva megkerüli, közben csujjogatnak is, ahogy ez a mellékelt felvételen is hallható (28. hang: bulgarjászka). Klézse környékén sokan csak lakodalmi szokásdallamként tartják számon a bulgarjászka dallamát, más helyeken az adatközlők elmondása szerint az öves táncba játszva máskor is használták. Külsőrekecsinben szintén a lakodalomtól függetlenül két szemben álló sorban táncolnak rá.

A lakodalmi menetben játszott indulók, vagyis marsok Moldvában főleg új műzenei dallamok, melyek előadásmód tekintetében sem folklorizálódtak olyan mértékben, mint más tájakon.

A gyimesi csángóknál és az erdélyi románoknál elterjedt és zenével kísért tyúklopás, tyúkajándékozás lakodalmi szokásának előfordulására Klézse környékéről nincs adatunk, csak a Tatros és Tázló völgyében élő székelyes csángóknál vannak nyomai. Pusztina környékén például ugyanazt az itt hallható aszimmetrikus lüktetésű dallamot játszották ekkor is, mint a menyasszony kihozásakor. (29. hang: tyúknóta)

Menyasszonytánckor többféle táncot játszhattak többféle dallammal. Leggyakoribb volt a kezes (hora) és az öves (szirba) használata menyasszonytáncként, ezek egyes dallamait a zenészek gyakran csak a menyasszonytánc részére tartották fenn.

A moldvai csángóknál a lakodalommal ellentétben a temetésre nem volt szokás zenészeket fogadni, a zenész cigányok repertoárjában hallható műzenei eredetű halotti mars dallamokat csak ortodox falvakban játszották.