Tázló – Moldvai népzene Budapestről / Moldavian Folk Music from Budapest
01 Jan 1970 | Folk

Hangszerek

Németh László: Magyar népzene Moldvában 4. rész – Hangszerek / 1.

Hangszerek, hangszeres együttesek

A moldvai magyarok elzártságuk, rossz anyagi helyzetük és erős hagyományőrzésük miatt régies hangszereket is megőriztek, zeneileg sokáig nagymértékben önellátóak voltak és csak a legfontosabb táncalkalmakra (lakodalmak, bálok) fogadtak meg hivatásos zenészeket. Nem véletlen, hogy ez, a hangszerhasználatról szóló fejezet lett írásom legterjedelmesebb része. A Moldvában használatos sokféle hangszerről gazdag szakirodalom, és bőséges gyűjtési adatok állnak rendelkezésünkre. Először áttekintjük a magyarság használatában lévő hangszereket, majd rátérünk a hivatásos zenész cigányok hangszeres együtteseire.

hejgető dob Csík (Moldva)

Hejgető dob. Pista Márton házában.
Csík (Moldva), 2004. 01. 26. Fotó: Németh László

Hangszerek használata Újévkor

A népi hangszerhasználat fontos alkalmai voltak a zenés szokások, elsősorban az újévi termékenységvarázsló hejgetés (románosan: urálás) és a kecskés szokás. Hejgetéskor a bőséget kívánó szöveg elhangzása közben furulyán játszották a speciálisan ehhez a szokáshoz kötődő giusto (feszes ritmusú) dallamot, amit egymembrános kézidobbal kísértek. A dobot maguk készítették kutyabőrből és használat előtt a képen látható módon tűzhely fölé tartották, hogy a bőre megfeszüljön. A dobot a hejgetéskor egy legény tartotta egy másik pedig két bottal verte a „furulya után”, tehát a furulyás dallam tizanhatodos ritmusait is kiütve. Eközben folyamatosan szólt a bika, ami egy fenék nélküli favederre húzott bőrből és annak közepébe kötött lószőr csomóból állt. A lószőrt nedves kézzel húzva a membrán mély búgó hangot adott, a köcsögduda működéséhez hasonló módon. A hejgetés zenei jelenségét csengők és ostorok hangja egészítette ki. A szokás a legtöbb faluban már nem él, de a hozzá tartozó furulyás dallamot még sokan tudják. A mellékelt felvételen egy középkorú csíki férfi játssza. (04. hang: A hejgetés dallama)

Szilveszter - Somoska - kecskés szokás

Kecsketáncoltató gyerekek. (Balról: Benke Róbert.)
Somoska (Moldva), 2006. 01. 01. Fotó: Németh László

A románoknál is meglévő kecsketáncoltatás szokása még ma is élő. A mozgatható szájú „kecskefejjel” ellátott és színes papírcsíkokkal díszített zsákba bújt kecskealakoskodó táncához falvanként más-más táncdallam volt szokásban, legtöbb helyen a musámá, vagy a floricsika. Klézse környékén és a Tázló-mentén vannak olyan dallamok is, amiket csak a kecskének szoktak játszani, és az évközi táncalkalmakon nem használják őket. Ezeknek a ritmusa gyakran a musámáéval egyező, ezért terjedt el a táncházakban hogy ezeket a dallamokat a musámá táncához játsszák, amit tévesen kecskésnek neveznek.

A kecsketáncoltatás dallamát nem csak furulyás, hanem más zenész is muzsikálhatta, amint az a mellékelt esztufuji hegedűs-kobzos felvételen is hallható. (05. hang: Kecskés)



Kapcsolódó és felhasznált szakirodalom és hangzó kiadványok:

  • Balogh Sándor (szerk.): 2001 Moldvai hangszeres dallamok sültün, kobzon hegedűn. Budapest
  • Kallós Zoltán: 1992 Gyere haza édes fiam. Moldvai magyar népzene. Archív felvételek Kallós Zoltán gyűjtéséből. (Műsoros kazetta, Budapest)
  • Kerényi Róbert (összeállította): 2003. Honn vagysz-e, honn vagysz-e? Moldvai csángó magyar énekek és hangszeres dallamok. Etnofon ED-CD 056 audio CD. Budapest
  • Pávai István: 1993 Az erdélyi és moldvai magyarság népi tánczenéje. Budapest
  • Pávai István: 2005 Zene, vallás, identitás a moldvai magyar népéletben. Tanulmányok, interjúk. Budapest
  • Sárosi Bálint: 1998 Hangszerek a magyar néphagyományban. Budapest
  • Tatros együttes – Pénzes Géza (szerk.): 1993 Klézsei tánczene 1. Ismertető szöveg: Kerényi Róbert. BK 1006 hangkazetta. Budapest

Kattintással tovább a következő részhez