Tázló Demo
20 Aug 2013 | Folk

Klézse népzenéje

Németh László: Magyar népzene Moldvában  13. rész

Klézse népzenéjéről

Miklós Gyurkáné Szályka Rózsa énekes. Klézse (Moldva)

Miklós Gyurkáné Szályka Rózsa (1894-1970) énekes. Klézse (Moldva), é. n. Forrás – Kallós Zoltán: 1973 Új guzsalyam mellett. Bukarest (Hangzó melléklete: Electrecord CS 167 hanglemez)

Klézse a moldvai folklórgyűjtések szempontjából központi jelentőségű hely. A 19. század közepén Petrás Incze János által itt lejegyzett népdalszövegek a folklórkutatás történetének első monografikus jellegű gyűjtését képezik. A 1930-as, majd az 50-es években mindazok, akik moldvai népdalgyűjtést végeztek, Klézsén is jártak. Kallós Zoltán gyűjtött először furulyazenét Klézsén (22. hang), 1973-ban publikált gyűjtése, pedig a klézsei Miklós Gyurkáné Szályka Rózsa teljes dalanyagát tartalmazza. Az 1970-es 80-as években is születtek klézsei énekes és hangszeres gyűjtések, a rendszerváltozás óta, pedig több száz órányi felvétel készült klézsei furulyásokkal és énekesekkel.

Klézse környéke – moldvai kistáj

Nagyrészt még megoldatlan a moldvai dialektusterületen belüli népzenei aldialektusok, kistájak meghatározása. Moldvát a néprajzi szakirodalom északi, déli és székelyes (a Kárpátokhoz közelebbi) területekre osztja A déli területet „Szeret tere”, „Moldvai Mezőség”, annak központi részét, pedig „Klézse környéke” néven is megtaláljuk a különböző forrásokban. Tudjuk, hogy ez a terület a középkorias sz-elő nyelvjárás szempontjából nem egységes. Ennek oka, hogy az sz-elve beszélő régi falvakon kívül (pl.: Bogdánfalva) vannak itt az utóbbi évszázadokban idetelepült, tisztán székelyes falvak is (pl.: Csík, Lujzikalagor), és a már korábban meglévő falvakba is települt székely lakosság (pl.: Forrófalva, Klézse).

A Klézse környéke néven összefoglalható falvak a Szeret folyóval párhuzamos vonalban, attól 5-10 km-re nyugatra a hegyek és a síkság találkozásához települtek. Nagypatak, Forrófalva, Klézse, Somoska, Külsőrekecsin, Csík falvak, és a belőlük kirajzott újabb települések népzenéje a rendelkezésünkre álló adatok alapján nagy vonalakban egységesnek tűnik. A tánczenei repertoár tekintetében ezeket a falvakat a serény és öreg magyaros, valamint az Édes Geregelyem dallam általános elterjedtsége alapján különíthetjük el más tájaktól. Ezek a dallamok és táncok nem jellemzőek sem a Tázló mentén, sem a Szereten túl.

Duma György kobzos hangszerével. Bogdánfalva (Moldva), é. n. Reprodukció: Lázár Zsófia 2005.

Duma György kobzos hangszerével. Bogdánfalva (Moldva), é. n. Reprodukció: Lázár Zsófia 2005.

A fenti területtől északra fekvő Lujzikalagor és Bogdánfalva csak lazábban kapcsolódnak Klézse környékéhez. Ezek a falvak folyamatos kapcsolatban voltak a hegyek Tázló felőli oldalán fekvő Lerguca (Máriafalva), Gajdár és Esztufuj (Nádasfalu) székelyes csángó lakóival. A Tázló menti cigányzenészek is átjártak a hegyeken és előfordult, hogy együtt muzsikáltak az itt élő magyar zenészekkel. Alexandu Iancu hegedűs szerint a Szendulén (Sănduleni) és Livez (Livezi) környéki kobzosok sokat tanultak a lujzikalagori Gyöngyös Györgytől. A Gyöngyös család tagjai több generáción keresztül kobzosok és hegedűsök voltak. Klézsére is jártak muzsikálni, akárcsak Duma György bogdánfalvi kobzos. Fia, Duma Antal elmondta, hogy a Klézséből és más falvakból jövő csángók az édesapját fogadták meg, és ő hívta magával hol egyik, hol másik hegedűs cigányt a lakodalomba.

Cigányzenészek és furulyások

Klézsére tehát jártak hivatásossá vált csángó zenészek is más magyar falvakból, de az adatközlők emlékei alapján feltárható időszakban a lakodalmi tánczene szolgáltatói legtöbb esetben zenész cigányok voltak. Főleg Göstyén (Gâşten) és Redojé (Rădoaia), valamint a jóval távolabb fekvő Bacsoj (Băcioi) cigányzenészei muzsikáltak a klézsei lakodalmakban. A 1868-ból származó már idézett útleírás szerint a vasárnapi tánchoz dudás szolgáltatta a zenét Klézsen. Bár ez nem került feljegyzésre, de feltételezhetjük, hogy a dudás csángó ember volt. A dudát az 1900-as évek elején még lakodalomban is használták. A 20. századból már nem ismerünk olyan klézsei zenészt, akit saját falujában lakodalmi muzsikálásra megfogadtak volna. Annál több adat van klézsei furulyásokról, tilinka és dorombjátékosokról.

Hodorog András (1943) furulyás. Klézse (Moldva), 2004. 01. 29.

Hodorog András (1943) furulyás. Klézse (Moldva), 2004. 01. 29.
Fotó: Németh László

Petrás Incze János százötven éve íródott már idézett sorai szerint a klézsei legények többsége tudott valamennyire furulyázni. Ma már csak a hatvan-hetven év feletti férfiak közül néhányan játszanak a hangszeren, és közülük is kevés, aki valaha tánchoz is furulyázott. Bálint Illés csíki furulyás az 1930-as évek második felében Klézsén pásztorkodott. Elmondása szerint ebben az időben hat helyen volt guzsalyas a faluban. Hétköznap esténként a legények hívták, hogy furulyáljon, de vasárnap estére a legtöbb helyre cigányokat fogadtak.

A klézsei furulyások közül a magyarországi táncházasok körében a legismertebb Hodorog András és László „Legedi” István. Az ő furulyajátékuk magyarországi zenészek kíséretével már hangzó kiadványokon is megjelent. Mindketten családjukból örökölték a hagyományos kultúrát. Hodorog András édesanyja a már idézett Hodorog Luca szépen énekelt, dorombon és tilinkán játszott, jól ismerte a táncokat és táncdallamokat. András fia tőle is sokat tanult, a furulyajátékot, pedig nagyapjától és egy másik kiváló furulyástól Benke Pap Ferenctől leste el. Már fiatalon felfigyeltek rá a gyűjtők, attól fogva tudatosan is gyakorol, dallamai ezért sokszor sajátos, egyedi változatok. (34. hang: kezes)

László „Legedi” István (1948, Klézse) tilinkán játszik. Kecskemét, 2007. 09. 21.

László „Legedi” István (1948, Klézse) tilinkán játszik. Kecskemét, 2007. 09. 21.
Fotó: Czellár Gabriella

László „Legedi” István furulyázni édesapjától tanult. Apja és apai nagyapja is pásztorkodással foglalkozott, ő viszont asztalos lett. Klézsén a magyaroktatásban résztvevő gyermekeket évek óta tanítja furulyázni. (35. hang: Édes Gergelem tánca) Az édesapja László „Legedi” András az idősebb furulyás generáció egyetlen igazán ismertté vált tagja. Az 1990-es évek elején sok felvétel készült játékáról. A hangszer harmadik (legmagasabb) átfújásának hangjait is használva, intenzív lüktetéssel furulyázott. (36. hang: öves)

A közismertté vált adatközlőkön kívül más klézsei és Klézse környéki furulyásokkal (pl.: 07. hang, 08. hang) is készültek gyűjtések. Ezek, és a Klézse környéki hegedűsök felvételei (pl.: 16. hang, 18. hang, 30. hang, 31. hang, 32. hang) megőrizték Klézse sokszínű és gazdag tánczenei hagyományát, megadják a lehetőséget számunkra annak behatóbb tanulmányozására és hiteles megszólaltatására.



Kapcsolódó és felhasznált irodalom, hangzó kiadványok:

  • Balogh Sándor (szerk.): 2001 Moldvai hangszeres dallamok sültün, kobzon hegedűn. Budapest
  • Domokos Pál Péter: 2001 Szültü – Egy csángó hangszer; In: A duda, a furulya és a kanásztülök. Szerkesztette Agócs Gergely. 3744. Budapest
  • Kallós Zoltán: 1973 Új guzsalyam mellett. Bukarest (Hangzó melléklete: Electrecord CS 167 hanglemez)
  • Pávai István: 2005 Zene, vallás, identitás a moldvai magyar népéletben. Tanulmányok, interjúk. Budapest
  • Péterbencze Anikó: 1994 Közösségi alkalmak és táncok Bákó környékén. Néprajzi látóhatár 1-2.
  • Tatros együttes – Pénzes Géza (szerk.): 1993 Klézsei tánczene 1. Ismertető szöveg: Kerényi Róbert. BK 1006 hangkazetta. Budapest

Kattintással tovább a következő részhez