Klézse népzenéje
Németh László: Magyar népzene Moldvában – 13. rész
Klézse népzenéjéről
![Miklós Gyurkáné Szályka Rózsa énekes. Klézse (Moldva)](http://tazlo.hu/wp-content/uploads/2013/12/23-szalyka-205x300.jpg)
Miklós Gyurkáné Szályka Rózsa (1894-1970) énekes. Klézse (Moldva), é. n. Forrás – Kallós Zoltán: 1973 Új guzsalyam mellett. Bukarest (Hangzó melléklete: Electrecord CS 167 hanglemez)
Klézse a moldvai folklórgyűjtések szempontjából központi jelentőségű hely. A 19. század közepén Petrás Incze János által itt lejegyzett népdalszövegek a folklórkutatás történetének első monografikus jellegű gyűjtését képezik. A 1930-as, majd az 50-es években mindazok, akik moldvai népdalgyűjtést végeztek, Klézsén is jártak. Kallós Zoltán gyűjtött először furulyazenét Klézsén (22. hang), 1973-ban publikált gyűjtése, pedig a klézsei Miklós Gyurkáné Szályka Rózsa teljes dalanyagát tartalmazza. Az 1970-es 80-as években is születtek klézsei énekes és hangszeres gyűjtések, a rendszerváltozás óta, pedig több száz órányi felvétel készült klézsei furulyásokkal és énekesekkel.
Klézse környéke – moldvai kistáj
Nagyrészt még megoldatlan a moldvai dialektusterületen belüli népzenei aldialektusok, kistájak meghatározása. Moldvát a néprajzi szakirodalom északi, déli és székelyes (a Kárpátokhoz közelebbi) területekre osztja A déli területet „Szeret tere”, „Moldvai Mezőség”, annak központi részét, pedig „Klézse környéke” néven is megtaláljuk a különböző forrásokban. Tudjuk, hogy ez a terület a középkorias sz-elő nyelvjárás szempontjából nem egységes. Ennek oka, hogy az sz-elve beszélő régi falvakon kívül (pl.: Bogdánfalva) vannak itt az utóbbi évszázadokban idetelepült, tisztán székelyes falvak is (pl.: Csík, Lujzikalagor), és a már korábban meglévő falvakba is települt székely lakosság (pl.: Forrófalva, Klézse).
A Klézse környéke néven összefoglalható falvak a Szeret folyóval párhuzamos vonalban, attól 5-10 km-re nyugatra a hegyek és a síkság találkozásához települtek. Nagypatak, Forrófalva, Klézse, Somoska, Külsőrekecsin, Csík falvak, és a belőlük kirajzott újabb települések népzenéje a rendelkezésünkre álló adatok alapján nagy vonalakban egységesnek tűnik. A tánczenei repertoár tekintetében ezeket a falvakat a serény és öreg magyaros, valamint az Édes Geregelyem dallam általános elterjedtsége alapján különíthetjük el más tájaktól. Ezek a dallamok és táncok nem jellemzőek sem a Tázló mentén, sem a Szereten túl.
![Duma György kobzos hangszerével. Bogdánfalva (Moldva), é. n. Reprodukció: Lázár Zsófia 2005.](http://tazlo.hu/wp-content/uploads/2013/12/24-dumagy-300x225.jpg)
Duma György kobzos hangszerével. Bogdánfalva (Moldva), é. n. Reprodukció: Lázár Zsófia 2005.
A fenti területtől északra fekvő Lujzikalagor és Bogdánfalva csak lazábban kapcsolódnak Klézse környékéhez. Ezek a falvak folyamatos kapcsolatban voltak a hegyek Tázló felőli oldalán fekvő Lerguca (Máriafalva), Gajdár és Esztufuj (Nádasfalu) székelyes csángó lakóival. A Tázló menti cigányzenészek is átjártak a hegyeken és előfordult, hogy együtt muzsikáltak az itt élő magyar zenészekkel. Alexandu Iancu hegedűs szerint a Szendulén (Sănduleni) és Livez (Livezi) környéki kobzosok sokat tanultak a lujzikalagori Gyöngyös Györgytől. A Gyöngyös család tagjai több generáción keresztül kobzosok és hegedűsök voltak. Klézsére is jártak muzsikálni, akárcsak Duma György bogdánfalvi kobzos. Fia, Duma Antal elmondta, hogy a Klézséből és más falvakból jövő csángók az édesapját fogadták meg, és ő hívta magával hol egyik, hol másik hegedűs cigányt a lakodalomba.
Cigányzenészek és furulyások
Klézsére tehát jártak hivatásossá vált csángó zenészek is más magyar falvakból, de az adatközlők emlékei alapján feltárható időszakban a lakodalmi tánczene szolgáltatói legtöbb esetben zenész cigányok voltak. Főleg Göstyén (Gâşten) és Redojé (Rădoaia), valamint a jóval távolabb fekvő Bacsoj (Băcioi) cigányzenészei muzsikáltak a klézsei lakodalmakban. A 1868-ból származó már idézett útleírás szerint a vasárnapi tánchoz dudás szolgáltatta a zenét Klézsen. Bár ez nem került feljegyzésre, de feltételezhetjük, hogy a dudás csángó ember volt. A dudát az 1900-as évek elején még lakodalomban is használták. A 20. századból már nem ismerünk olyan klézsei zenészt, akit saját falujában lakodalmi muzsikálásra megfogadtak volna. Annál több adat van klézsei furulyásokról, tilinka és dorombjátékosokról.
![Hodorog András (1943) furulyás. Klézse (Moldva), 2004. 01. 29.](http://tazlo.hu/wp-content/uploads/2013/12/25-Hodorog-András-220x300.jpg)
Hodorog András (1943) furulyás. Klézse (Moldva), 2004. 01. 29.
Fotó: Németh László
Petrás Incze János százötven éve íródott már idézett sorai szerint a klézsei legények többsége tudott valamennyire furulyázni. Ma már csak a hatvan-hetven év feletti férfiak közül néhányan játszanak a hangszeren, és közülük is kevés, aki valaha tánchoz is furulyázott. Bálint Illés csíki furulyás az 1930-as évek második felében Klézsén pásztorkodott. Elmondása szerint ebben az időben hat helyen volt guzsalyas a faluban. Hétköznap esténként a legények hívták, hogy furulyáljon, de vasárnap estére a legtöbb helyre cigányokat fogadtak.
A klézsei furulyások közül a magyarországi táncházasok körében a legismertebb Hodorog András és László „Legedi” István. Az ő furulyajátékuk magyarországi zenészek kíséretével már hangzó kiadványokon is megjelent. Mindketten családjukból örökölték a hagyományos kultúrát. Hodorog András édesanyja a már idézett Hodorog Luca szépen énekelt, dorombon és tilinkán játszott, jól ismerte a táncokat és táncdallamokat. András fia tőle is sokat tanult, a furulyajátékot, pedig nagyapjától és egy másik kiváló furulyástól Benke Pap Ferenctől leste el. Már fiatalon felfigyeltek rá a gyűjtők, attól fogva tudatosan is gyakorol, dallamai ezért sokszor sajátos, egyedi változatok. (34. hang: kezes)
![László „Legedi” István (1948, Klézse) tilinkán játszik. Kecskemét, 2007. 09. 21.](http://tazlo.hu/wp-content/uploads/2013/12/26-László-Legedi-István-223x300.jpg)
László „Legedi” István (1948, Klézse) tilinkán játszik. Kecskemét, 2007. 09. 21.
Fotó: Czellár Gabriella
László „Legedi” István furulyázni édesapjától tanult. Apja és apai nagyapja is pásztorkodással foglalkozott, ő viszont asztalos lett. Klézsén a magyaroktatásban résztvevő gyermekeket évek óta tanítja furulyázni. (35. hang: Édes Gergelem tánca) Az édesapja László „Legedi” András az idősebb furulyás generáció egyetlen igazán ismertté vált tagja. Az 1990-es évek elején sok felvétel készült játékáról. A hangszer harmadik (legmagasabb) átfújásának hangjait is használva, intenzív lüktetéssel furulyázott. (36. hang: öves)
A közismertté vált adatközlőkön kívül más klézsei és Klézse környéki furulyásokkal (pl.: 07. hang, 08. hang) is készültek gyűjtések. Ezek, és a Klézse környéki hegedűsök felvételei (pl.: 16. hang, 18. hang, 30. hang, 31. hang, 32. hang) megőrizték Klézse sokszínű és gazdag tánczenei hagyományát, megadják a lehetőséget számunkra annak behatóbb tanulmányozására és hiteles megszólaltatására.
Kapcsolódó és felhasznált irodalom, hangzó kiadványok:
- Balogh Sándor (szerk.): 2001 Moldvai hangszeres dallamok sültün, kobzon hegedűn. Budapest
- Domokos Pál Péter: 2001 Szültü – Egy csángó hangszer; In: A duda, a furulya és a kanásztülök. Szerkesztette Agócs Gergely. 37–44. Budapest
- Kallós Zoltán: 1973 Új guzsalyam mellett. Bukarest (Hangzó melléklete: Electrecord CS 167 hanglemez)
- Pávai István: 2005 Zene, vallás, identitás a moldvai magyar népéletben. Tanulmányok, interjúk. Budapest
- Péterbencze Anikó: 1994 Közösségi alkalmak és táncok Bákó környékén. Néprajzi látóhatár 1-2.
- Tatros együttes – Pénzes Géza (szerk.): 1993 Klézsei tánczene 1. Ismertető szöveg: Kerényi Róbert. BK 1006 hangkazetta. Budapest